Elterjedés

    Világszerte az óceánokban. Egyik legnagyobb elterjedésű emlősállat a Földön, de nem összefüggőek. Gyakoribb a hideg vizekben, mint a trópusiban. A mélyvizeket jobban kedveli. Könnyen beúszik a zajló jég közé a préda után. Nincs hosszú vándorlása.

Életmódja

    Általában 5-8 fős csoportokban fordul elő, de maximum 50 fős vadászfalkában jelennek meg.

Tehetséges hangadók. A fütyülő hangok mellett kiadnak a visszhangot, melyet tájékozódásra használnak.

   A vemhesség 16-17 hónap, az egyke kölyök súlya 160 kg, és kb. 7 évesen lesz ivarérett. Élettartamuk 25 év a hímeknél, de a nőstényeknél 90 év is lehet. Sebességük eléri az 52km/h-t is. Szívesen ugrálnak

magasra és messzire a levegőbe, vagy nyújtják ki testüket ferdén a vízből.

  Halakat, emlősöket és puhatestűeket eszik. A kis halaktól a nagy szilás cetekig mindent megeszik. Néha nagy sebességgel a partra vetődik és elkapja áldozatát, majd behurcolja a mélyebb vízbe, és magasra feldobják a levegőbe. A fiatalok eltanulják ezt a viselkedést. Támadáskor együttműködnek. A Föld sok országában vadászták őket a halászok, míg a Nemzetközi Bálnavadász Bizottság védelem alá nem helyezte őket. De aprólékos megfigyelések szerint nagyon tanulékonyak és intelligensek. Hagyják magukat megszelídíteni, és trükkökre betanítani. Ma ők a nagy oceanáriumok, mint floridai és kaliforniai Sea World látványosságai. Már több millió nézőseregnek bemutatták őket és ez által döntően megváltozott a vélemény velük szemben.

Fogságban élő kardszárnyú delfinek

    Az első kardszárnyú delfint 1961-benfogták, de pár nap múlva elpusztult, mert fejjel a falnak úszott medencéjében.

   1964-ben a vancuveri akvárium megbízott egy szobrászt, hogy készítsen el egy életnagyságú modellt egy elpusztult állat alapján. Holtan nem ezért az elevenen való befogása mellett döntött. A delfint Moby Doll-ra keresztelték. 55 napon át nem fogadott el eleséget, pedig már ló szívvel is próbálkoztak. Éjjel-nappal körbe-körbeúszkált medencéjében. Az 55. napon felhagyott az éhezéssel, attól kezdve mindennap 100 kg halat evett meg. Hamarosan azonban megbetegedett, s három hónappal elfogása után kimúlt. Moby Doll halálhíre világszerte a lapok címoldalára került

Az első sikerek

   1 évvel később két kardszárnyú delfint fogtak be. Mindketten delfináriumokba kerültek, és a közönség igazi kedvenceivé váltak. Szelíd, barátságos természetükkel rengeteg ember szimpátiáját nyerték el.

   Az első halálos balesetre csaknem 30 évig kellet várni. Akkor 3 delfin úgy érezte tenniük kell valamit a vérszomjas ragadozó imázsának helyreállításáért. Ezért a velük dolgozó 20 éves fiatal lányt lehúzták a víz alá, és ott tartották, amíg meg nem fulladt.

    Namu és Shamu már régen nincsenek közöttünk. Nevükkel azonban a delfináriumok látogatói ma is találkozhatnak. A több delfináriumot működtető Sea World ugyanis állatait rendszeresen Shamu, Namu és Kandu néven szerepelteti. Így azok, akik néhány év után ismét felkeresik San Diego vagy Orlando műintézményeit, megnyugodva állapíthatják meg, hogy kedvenc Shamujuk vagy Kandujuk milyen jól tartja magát. Kicsit meghízott vagy lefogyott, egyenesebb vagy görbébb lett a hátuszonya, talán a szemfoltja is más alakú lett.

Északnyugat

    Az állatkerti bemutatásra szánt delfinek tömeges befogása 1967-ben indult meg. 1976-ig a befogások súlypontja az amerikai Északnyugat volt, Seattle és Vancouver térsége, az USA államai közül Washington, a kanadai tagállamok közül pedig Brit Kolumbia. Ezeken a helyeken három-négyszáz kardszárnyú delfin élt. Nagy részük megtapasztalta a hálókat. Többségüket néhány óra múltán szabadon engedték, 56 állat azonban bekerült a delfináriumok üzleti világába. 11-en pedig a hálókban lelték halálukat.

    Világszerte egyre több állatkert vásárolt kardszárnyú delfineket. Az USA, Kanada, Ausztrália, Japán és Európa állatszerető lakói személyesen is megismerkedhettek ezekkel az állatokkal. E listára később felkerült Brazília, Hongkong, Mexikó, Spanyolország és Svájc is.

   Új távlatok nyíltak meg a kardszárnyú delfinek katonai hasznosítása terén is. Korábban tengeri lőgyakorlatok célpontjaiként, esetleg katonai műszerek kenőolajainak alapanyagaként hasznosították őket. Két hím az amerikai haditengerészet egy hawaii bázisára került. Arra képezték ki őket, hogy különféle tárgyakat a víz alatt megkeressenek, és a felszínre hozzanak. A két delfin egy szép napon megszöktek a bázisról. Az egyik delfint másnap, a bázistól 80 km-re elfogták. Három évvel később kimúlt a bázison. A másik soha többé nem került elő.

1970-ben fogták be Chimót, a fehér kardszárnyú delfint. Azon a vidéken korábban már több fehér állatot is megfigyeltek. Chimo, ez a fiatal nőstény delfin, nem maradt hófehér, bőrén megjelent a jellegzetes rajzolat, de fekete-fehér helyett világosszürke-fehérben. Mint kiderült, Chimo világos színe egy ritka betegség tünete volt. A betegség öröklődő, és az immunrendszer gyengeségét okozta. Chimo nem érte meg a felnőttkort. 1972 őszén tüdőgyulladásban meghalt, pedig a legjobb kezeléseket kapta. Chimo, a legtöbb, mi adható...

 A korlátozásoknak és a természetvédők fellépésének köszönhetően 1977-ben végleg megszűnt a delfinek befogása az északnyugati partoknál.

Az északnyugaton befogott kardszárnyú delfinek közül ma már csak ketten élnek. Corky II-t Kanadában, míg Lolitát Washington államban fogták be. Több mint harminc éve élnek fogságban.

Izland, Japán, Argentína

1976-tól az élő kardszárnyú delfinek befogásának súlypontja Izlandra tevődött át. 1989-ig 55 állatot fogtak be, és közülük állítólag egy sem pusztult el a hálókban. 14 delfin ma is él különböző delfináriumokban

A Japánban befogott kardszárnyú delfinek közül 16 jutott el különböző delfináriumokba. Közülük ma öten élnek. Egy állat egy japán magánszemély otthonában pusztult el.

Argentína partjainál három állatot fogtak be. Közülük ma már csak egy él.

A fogságban születettek

Már az 1960-as évektől kezdve próbálkoztak azzal, hogy a kardszárnyú delfineket mesterséges körülmények között szaporítsák. Ezek a próbálkozások azonban hosszú időn át nem jártak sikerrel.

1968-ban két vemhes nőstényt fogtak be. Mindkettő holtan hozta világra magzatát, és Bonnie maga is belepusztult az ellésbe. 1970-ben megpróbálkoztak a mesterséges megtermékenyítéssel is. Az anya a franciaországi Antibes-ben élő Calypso, míg az apa az angliai Flamingo Parkban élő Cuddles lett volna. A műveletben közreműködött David Taylor, a könyveiről Magyarországon is ismert állatorvos. Ebből a távolsági frigyből sem születhetett utód, mert Calypso néhány hónappal később elpusztult.

1977-ben a kaliforniai Palos Verdesben megszületett az első fogságban született kardszárnyú delfin .A kis delfin 18 napos korában meghalt. A következő években Corky II még három utódnak adott életet, de egyikük sem élt 46 napnál tovább. Három másik magzatot Corky holtan hozott világra.

1985-ben a texasi San Antonióban az izlandi származású Katina világra hozta Kalinát. Kalina az első állatkertben született kardszárnyú delfin, akinek sikerült életben maradnia. Azóta ő is utódoknak adott életet.

1987-ben a Palos Verdes-i delfináriumot bezárták, Orkyt és Corkyt eladták a Sea World-nek. San Diegóba kerültek, ahol találkoztak a békétlen természetéről ismert Kanduval (aki ezen a néven az ötödik volt). Kandunak nem volt ellenére Orky közeledése, Corkyt viszont elkeseredett gyűlölettel fogadta. Orkyt baleset érte: egyik ugrószáma közben öttonnás súlyával rázuhant egyik idomárjára. Szent Jakabnak hála, a kiváló kaliforniai sebészeknek sikerült John Sillicket újból összeeszkábálniuk. Azután Orky megbetegedett. Csonttá-bőrré soványodva még megérte, hogy Kandu a világra hozta az egészséges Orkidot, majd három nappal később kimúlt. Orky özvegyeinek ezután sem sikerült barátnőkké válniuk. 1989 augusztusában Kandu úgy érezte, itt az idő a Corkyval való végső leszámolásra, egy delfinshow közben teljes sebességgel nekiúszott Corkynak, és beleharapott. Corky keményebb volt, mint Kandu gondolta. Kandunak eltörött az állkapcsa, több ütőere felszakadt, s a közönség és a kicsi Orkid szeme láttára elvérzett.

1985 óta számos kardszárnyú delfin született állatkerti körülmények között. Közülük 28-an ma is élnek, ma már ők alkotják a fogságban élő delfinek többségét. Sokukat egy-két éves korában elválasztották az anyjától; mint ismeretes, a természetben a kardszárnyú delfinek egész életükben anyjuk mellett maradnak. Három, fogságban született nőstény, maga is utódokat hozott a világra. 2001-ben megszületett az első, mesterséges megtermékenyítésből származó kardszárnyú delfin

A jelen

2003 elején 12 állatkertben tartanak kardszárnyú delfineket. Ez a szám korábban jóval magasabb is volt. A 12 intézmény közül öt található az Amerikai Egyesült Államokban; ebből három a Sea World hálózatához tartozik. Négy állatkert van Japánban, egy-egy Kanadában, Argentínában és Franciaországban.

A 12 állatkertben 45 kardszárnyú delfin él. Közülük 17-an szabadon, 28-an fogságban születtek. Négy kivétellel olyan intézményekben élnek, ahol több kardszárnyú delfint tartanak, így fajtársaik társaságában lehetnek.

130 kardszárnyú delfin pusztult el fogságban. Tizenkettőnek sikerült kiszabadulnia. Ezek közül tízet néhány heti vagy havi fogság után, befogásuk helyétől nem messze engedtek szabadon